Nos, 2017. január. 1- én Pécsett ébredtünk fel, és bár a hazaút izgalmas volt, elég hosszú és egyben merész is. Fricit, a macskánkat kiengedtük a hordozóból, mert szegény utálja, így a berregő autóban többször is próbált támadást intézni a kárpit, de még a sofőr ellen is. A sofőr H. volt, így elég kellemetlen volt, amikor a karmaival szeretett volna megkapaszkodni a vezető ülésben.

 Na de ugorhatunk egy lépést, és bár több hónap telt el (valójában így is egy hónap késéssel írok róla), áprilisban ismét egy új helyet fedeztünk fel. 

Lehetséges, hogy a felfedezés kissé erős szó, ám ezt a méltánytalanul elhanyagolt, elfelejtett városkát megéri újra felfedezni! 

A SZÉP-kártyások és a belföldi utazók nem fognak túlságosan örülni ennek, mert az országhatáron túl, attól nem messzi városba kalauzollak titeket. A hely neve: Tornalja, vagy Tonal'a. Attól függ, melyik nyelvet használjuk. 

Az utunk Magyarországon kissé rázós volt (útfelújítások, sávváltások) és ráadásul Salgótarján felé közeledve nem kevés havas területet is láttunk. - És bár ezt a bejegyzést régen írtam, még ma is tartanak az útfelújítások (2018.12.28.)

Salgótarjánban érdemes pihenőt tartani, ha megéhezünk betérni a helyi "mekibe", ahol udvarias és figyelmes kiszolgálásban van részünk. Ezen kívül már csak azért is érdemes, mert ott a helyi, izgalmakkal teli bányamúzeum, a vár, vagy a Tarján Glass.

Ha pedig nincs kedvünk megállni, hát irány-surány, tovább! Át a határon, Somoskőújfalun (a várat nem látni az útról). Egy kedves barátom mesélte, hogy egyszer forgattak az ottani határon. Igen érdekes látványt nyújthattak Kalasnyikovokkal, szovjet katonai egyenruhákban állva a kívülállóknak. :) 

Érezni lehet, hogy kijutottunk Magyarországról, hiszen csipognak a telefonok, érkezik az a sok sms, a fű zöldebb, a levegő tisztább, ó igen. Felvidéken vagyunk. A magyar feliratok mellett szlovákul is táblákat láthatunk.

Az út minősége más (állítom, hogy sokkal jobb), a hangulatunk is megváltozott. Ahogy az erdős részeken, a dombok között haladunk a táj igazán festői. Hasonlít a börzsönyi brokkolidombokra, mégis más. A "mobilnet" felirat csak úgy díszeleg, mintha "Hollywood"-ban lennénk. 

A 21-es úton tartunk előre, rendőrök, skodák nem akadályoznak a haladásban - bár erről a részről Horatio jobban tudna írni-, hamar el is érkezünk városokon át, amikor Rimaszombatnál, a gyáraknál jártok, gondoljatok ránk, hiszen szinte már Tornalja határában álltok.

A város történelme is csodás! Forgalmas (posta)központ is volt, a térség jeles városa; és mind a mai napig őrzi magyar többségét. Ó, és a Sajó mentén fekszik! Sajó -> Tiszába folyik -> Tisza magyarországi szakasza -> a többit mondanom sem kell, igaz? 

Szlovákiai magyarok. Bizony.

Hazaértünk.

Folytatás következik.